Játsszunk nyílt lapokkal végre:
a hajómnak mennie kell
és itt fog hagyni téged.
Majd benned él tovább a vérem,
és ha nem adod el, a szíveden a jel,
mi a földről az égig emel.
Viszlát, nyár, most már elkéstél,
mert azt hazudtad, enyém leszel,
de nem jöttél!
Viszlát, álom, köszönöm, hogy eltűntél!
Most már ideje visszakapnom,
amiket elvettél!
Megfáradt ereimben az élet,
tudom, hogy fognál még,
de engedj el már, kérlek.
Itt van, tépd le belőlem a részed,
és ha nem adod el, a szíveden a jel,
mi a földről az égig emel.
Szólj hozzá!
