Rio 2016 – Szász Emese, a női párbajtőrözők friss olimpiai bajnoka reméli, hogy az ő történetéből sokan erőt merítenek, akik abba akarják hagyni a sportot, mert nem megy nekik.
Ezzel arra utalt, hogy az elmúlt években nem mindig úgy alakultak a dolgai a páston, ahogy szerette volna, és aranyérem nem jött össze neki sem világbajnokságon, sem Európa-bajnokságon, olimpián pedig az előző két alkalommal messze várakozáson alul szerepelt, 12., majd 25. lett.
“Az én példámból láthatják, hogy mindenhonnan van visszaút, kemény munkával és akarattal meg lehet csinálni, még hogyha az ember sokat esett is pofára” – mondta az éremátadás, a doppingvizsgálat és a nemzetközi sajtótájékoztató után magyar újságíróknak nyilatkozva.
A korábbi eredményeit illetően úgy fogalmazott, hogy alapvetően mindig pozitív volt, nem azt nézte, hogy nem nyert aranyat, hanem azt, hogy van érme.
“Persze azért volt hiányérzetem, hogy sem Eb-, sem vb-arany nem jött össze. Ez ugyanakkor nagyon nagy motivációt adott a továbbiakra, hogy igenis meg fogom mutatni a világnak, hogy van bennem aranyérem, és ma tényleg úgy éreztem, minden összeállt arra, hogy én nyerjek” – tette hozzá.
Arra felvetésre, hogy ha most sem sikerül neki jól szerepelni az olimpián, nekiállt volna-e egy újabb négy évnek, úgy reagált: ezt a kérdést a legnehezebb megválaszolni.
“Ha megkérdezték, korábban is azt mondtam, hogy nem ez az utolsó olimpiám, de nem tudom, hogy egy nagy kudarccal lett volna-e erőm újra felállni. A londoni olimpia után annyira padlón voltam, hogy ha még egyszer így sikerül, nem tudom, maradt-e volna bennem elég erő a folytatáshoz” – folytatta.
Mint mondta a négy évvel ezelőtti kisiklás után arra gondolt, nem érhet így véget a pályafutása, és a következő év sokat segített a kudarcélmény feldolgozásában.
“Azt az évet adtam magamnak, úgy voltam vele, hogy ha ugyanolyan rosszul vívok, mint a londoni olimpia évében, akkor abbahagyom. Aztán mind a zágrábi Eb-n, mind a budapesti világbajnokságon bronzérmes lettem.”
Emlékeztetett rá, hogy a londoni játékok előtt könyökműtétje volt és édesapja is akkor hunyt el, akkor nagyon sok minden közbejött, ami miatt nem volt a legjobb állapotban.“Most meg úgy érzem, hogy ő is velem volt, segített abban, hogy az a londoni eredmény tényleg elfelejtődjön” – mondta.
A szombati versenyére úgy ment ki a csarnokba, hogy ez az a nap, amire régóta készült, amiért mindennap “beleállt a kemény vívó- és kondiedzésekbe”.
Arra a felvetésre, hogy első mérkőzésén, amikor 4-1-re vezetett ellene az észt Julija Beljajeva, nem fordult-e meg a fejében, hogy mégsem ez az a nap, amelyiken a csúcsforma összejön, azt felelte, ő pozitívan állt az asszóhoz, nem tartott ellenfelétől.
“Amikor elment 4-1-re, akkor csak azt mondtam magamnak, jaj, ne, ne kezdjük ezt el, nehogy már ez legyen a kezdet és a vég is egyben” – tette hozzá.
A döntőről úgy vélekedett, hogy neki nem volt veszíteni valója, mert sokszor kapott már ki Rossella Fiamingótól, s úgy gondolta, hogy minden rossznak egyszer vége szakad, miért ne történne ez éppen most.
“Persze lehettek volna kétségeim 11-7-es vezetésénél, de tényleg úgy éreztem, hogy mindent meg kell próbálnom, mert ez egy soha vissza nem térő alkalom. Arra épült a taktikám egész nap, hogy izgultam én már eleget, most izguljanak a többiek, én ma itt jól fogom érezni magam. A pszichológusommal nagyon sokat beszéltünk erről, hogy ezért dolgoztam, ezért edzettem minden nap, élvezzem ki ezt az egészet, hogy itt lehetek, élvezzem az olimpiát és a vívást” – mondta a 33 éves Szász.
A jövőjéről elárulta, nem hagyja abba a versenyszerű vívást, de a sport most egy kicsit háttérbe szorul.
“Magánéleti projektbe kezdünk, mert ugye, már a korom is megvan hozzá, hogy utánpótlást kezdjünk gyártani. Remélem, hogy utána vissza tudok térni” – mondta, majd később hozzátette, az ősszel megy férjhez.
– MTI –
