A Fáklya Rádió legutóbbi Cool-Túra című magazinjában ismét egy roppant érdekes beszélgetést hallgathattak meg érdeklők: Bíró Zsolt műsorvezető a hazai könnyűzenei élet egyik nagyágyúját, Hauber Zsoltot faggatta. Kötetlenül, vidáman, minden részletre kiterjedően.
Hauber Zsolt az egykori őrületesen sikeres Bonanza Banzai egyik alapítótagja és zeneszerzője amihez nyúlt, az arannyá változott! S hogy nem túlzunk, arra bizonyíték az a 37 aranylemez, 5 platinalemez és 4 Mahasz-díj, amellyel méltatták Hauber eddigi munkásságát. Bizsó viszont arra is kíváncsi volt, amit nem biztos, hogy mások is megkérdeznének a zenésztől.
Mozgalmas gyermekkora volt a kis Zsoltnak, hiszen bár budapestinek vallja magát, számos városban megfordultak, hiszen a család mindig követte a katonatiszt édesapát. Tíz éves volt, amikor Budapesten a Váczi utcai zenei általános iskola Z osztályának a diákja lett.
„Ez azt jelentette, hogy nekünk nem volt úttörő nyakkendőnk, hanem helyette egy violinkulcsos kék nyakkendőt kötöttünk, ezzel is jelezve, hogy zenei osztály vagyunk. Nagyon emelt óraszámban tanultuk a zenét, s akkor először éreztem igazán jó helyen magam. A zene egyébként is kötelező volt a családunkban, édesanyám Arany Katedra-díjjal kitüntetett zenetanár. Ezt soha nem vettem negatívan, természetesnek vettem…”
A tinédzserkor persze elhozta magával a külföldi filmeket, Zsoltot pedig olyan klasszikusok varázsolták el, mint például a Volt egyszer egy vadnyugat zenéje. A pop és s diszkó sem kerülte el, ahogy akkoriban mindenki, ő is hallgatott ABBA-t és Boney M.-et is.
„Talán a Petőfi Rádióban ment napközben is egy francia produkció, a Space, akik szintetizátor alapú zenét játszottak. Emlékszem, hogy nekem nagyon tetszett és örültem neki. A Magic Fly című daluk teljesen belemászott a fülembe.” – mesélte Hauber Zsolt, akire a Depeche Mode és a walkman is nagy hatással volt. Végül a gimnáziumi években dőlt el végre a sorsa: egy iskolai rendezvény keretében zenésített meg egy prózát, amelyre a hallgatóság is pozitívan reagált.
A közönség adta a visszajelzést
Hauber Zsolt innentől meg mondhatjuk úgy, hogy igencsak beindult: zenekarokat alakított, feloszlatott, folyamatosan próbált, zenét szerzett és tudta, hogy semmi más nem jöhet szóba, csak az, hogy zenész váljon belőle. Tizenhat éves korában pedig igazi mérföldkőhöz érkezett, hiszen megismerkedett Kovács Ákossal, s évekkel később elindult hódító útjára a Bonanza Banzai…
Természetesen ezekről az évekről, a sikerekről, aranylemezekről, hullámvölgyekről, koncertekről, dalokról is őszintén beszélt Hauber Zsolt.
„Közvetlen a közönség adta a visszajelzést akkoriban arról, hogy valamelyik dal tetszett-e nekik, vagy nem. Az Induljon a banzáj és az 1984 mérföldkőnek számított a zenekar életében. Akkoriban nem volt internet, tehát a hangszerelés sem úgy működött, mint napjainkban, de akkor én már nagyon odatettem magam, rengeteget fejlesztettem magam ahogy csak lehetett.”
Bíró Zsolt persze nem csak a zenei karrierről faggatta Hauber Zsoltot, hanem a viszonylag későn beköszönő apaságról is, hiszen 44 évesen foghatta először kezében gyermekét. Nyilván a gyermekeket is jótékonyan megfertőzte már a zene, Zsolt büszkesége érthető, s persze álmokat is dédelget a fiaival való közös zenélést illetően.
Ám több érdekességeket nem szeretnénk elárulni a beszélgetésből, inkább azt javasoljuk, hogy hallgassátok vissza, mert higgyétek el, megéri. S nem csak a zene szerelmeseinek, hiszen arról is szó esik, miként lehet felállni a hullámvölgyekből!
