Annak ellenére, hogy fokozatosan javuló teljesítményt nyújtott, és az elődöntőben, illetve a döntőben már rendkívül imponálóan vívott, Szilágyi Áron úgy érezte, nagyon nehezen nyerte meg a kardvívás aranyérmét a riói olimpián.
“Ez egy nagyon nehezen megnyert olimpiai arany volt. Mind fizikálisan, mind mentálisan rettenetesen elfáradtam, kiadtam magamból a maximumot. Nehéz pillanatokat kellett megoldanom, nehéz helyzeteket már a második mérkőzéstől kezdve – nyilatkozott a vegyes zónában az eredményhirdetése után.
– Talán most nem voltam, olyan állapotban, mint Londonban, de a küzdeni tudással, a tudatos koncentráció erősítésével és jó taktikaválasztással sikerült megoldanom az asszókat.”
Arra a kérdésre, mit szól, hogy a Vasas ennyire előkelő helyen áll az éremtáblázaton, a büszkeséget említette először, majd úgy folytatta:
“Azt hiszem, Magyarországnak és a Vasasnak is az ötödik aranyérmét szereztem ezen az olimpián. Hihetetlen egy olyan klubban sportolni, amelyikben tényleg családias a hangulat. Én kilencéves koromban ott kezdtem el a vívást, örülök annak, hogy már Tokióig megvan a szerződésem, és büszke vasasosként hordom ezt az aranyérmet.”
Szilágyi Áron a címvédéssel a férfi kardozók egy szűk körű társaságához csatlakozott.
“Eljátszottam a gondolattal, hogy milyen csapathoz tartoznék, ha megnyerném a második olimpiai aranyérmemet” – utalt arra, hogy a férfi kardban a duplázás előtte csak négy sportembernek, Fuchs Jenőnek, Kárpáti Rudolfnak, a szovjet Viktor Krovopuszkovnak és a francia Jean-Francois Lamournak sikerült.
– Örülök, hogy ezt a magyar hagyományt feleleveníthettem, nagyon büszke vagyok természetesen. Rengeteg olimpiai bajnoka van a mi sportágunknak, és fontos, szerintem, a hagyományokat őrizni és emlékezni az ő sikereikre.”
– MTI –
